A home office, vagyis a helytől és általában időtől független munkavégzés egyik előnye, hogy lehetőséget biztosít a dolgozóknak arra, hogy jobban gazdálkodjanak munkaidejükkel. Ez fontos plusz pont a munkát és a családi életet valamiképpen összeegyeztetni próbálók számára, napközben foglalkozhatnak a gyerekeikkel, hogy aztán az esti órákban bepótolják a kiesett munkát. Ennek a függetlenségnek azonban nyilvánvalóan vannak hátulütői. Hogyan hat például a magánéletünkre, a közérzetünkre vagy az egészségünkre?

Információs túlterheltség

Az „információs túlterheltség” kifejezés olyan helyzetet jelöl, amikor a munkavállalókat akkora mértékben árasztják el az információk, hogy már nem képesek különbséget tenni a hasznos és a másodlagos, mellékes információk között. Az információkkal való túlterheltség egyfajta határozatlansághoz, illetve a meghozott döntések helyességével kapcsolatos bizonytalansághoz is vezethet, ez pedig stresszforrássá válik a munkavállaló számára (Himma, 2007). Ráadásul mindig lehet még több és több információt találni. Ennek az információs túlterheltségnek a mentén a munkavégzés közben a dolgozóra nehezedő nyomás is fokozódik. Nemcsak a munka alapanyaga van túlzott módon jelen, hanem még az is elvárás, hogy a munkavállaló, ha már minden pillanatban elérhető, bármely pillanatban rendelkezésre álljon.

Depresszió

Egy 4000 válaszadó körében végzett felmérés azt mutatja, hogy kapcsolat van az intenzív mobiltelefon-használat, az alvászavarok és a depressziós tünetek között (Thomée, Härenstam & Hagberg 2011). Az alvásminőség romlásának magyarázata a mobilfüggők esetében az, hogy az okostelefon-tulajdonosok többsége magával viszi telefonját a hálószobába, és számos esetben közvetlenül az ágya mellé teszi. Egy 2018-as, az Egyesült Királyságban végzett felmérés szerint a megkérdezettek 65 százaléka használja még alvás előtt az ágyban a mobilját, és 45 százalékuk az éjszaka közepén is ránéz a készülékére. A home office-ban dolgozók nem ritkán még késő éjszaka is a munkával foglalkoznak, például azt követően, hogy lefektették a gyerekeket, elaludt a párjuk. Márpedig ha valaki nem biztosít magának elegendő időt a munka befejezése és az alvás kezdete között, akkor elalvási problémák léphetnek fel nála, és ez az alvásminőség rovására mehet. Az infokommunikációs technológiák intenzív használata és a kimerültség közötti összefüggés legfőképpen a rossz alvásban nyilvánul meg (Punamäki et al., 2007). Természetesen nem csupán az okostelefon okolható a rossz alvásminőségért. Bizonyos esetekben az alvásproblémák egyszerűen a munka miatti túlzott nyomásból erednek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az új mobiltechnológiák még nehezebbé teszik a munkával szembeni távolságtartást, ez pedig krónikus túlhajszoltságot és kimerültséget eredményez, ami különböző egészségügyi problémákkal járhat együtt, mint amilyen az immunrendszer legyengülése, kedélyzavarok, szívbetegségek és neurológiai zavarok.

Nomád munkavállalóknak nevezzük azokat, akik időtől és helytől függetlenül, digitális módon dolgoznak, mely a 21. században egyre növekvő tendenciát és népszerűséget mutat, köszönhetően az okostelefonok és a tabletek előretörésének. A helytől és időtől való függetlenedés révén a munkavállalók nagyobb autonómiát élveznek feladataik végzése és munkaidejük beosztása során. A nomád munka leggyakoribb formái az otthon végzett munka, a közösségi vagy éppen rugalmas irodák. Támogatói azzal érvelnek, hogy a modern technológiák lehetővé teszik, hogy a munka elvégzéséhez szükséges információkhoz gyakorlatilag bárhonnan és bármikor hozzá lehet férni, így lehetőség van gyorsabban válaszolni az ügyfelek, a kollégák vagy a felettesek kérdéseire. Továbbá az otthoni munkavégzés révén csökkenthető az utazással töltött idő, a forgalmi dugók és a CO²-kibocsátás, ahogy a magánélet és a szakmai élet is jobban egyensúlyba hozható. A munkaadók számára a távmunka az erős költségcsökkentés szinonimája lehet, hiszen ha egy vagy több nap otthoni munkát engedélyeznek a dolgozóik számára, akkor azzal jelentősen csökkenthetik az irodákban szükséges négyzetméterek számát. Ugyanakkor az előnyei mellett érdemes megnézni az érem másik oldalát is. Az utóbbi pár évben a home office munkavégzés hátulütői gyakrabban említésre kerülnek, így például a munkával kapcsolatos pszichoszociális terhelés növekedése, ami mögött éppen az áll, hogy az otthoni munkavégzés esetén jobban összemosódhat a munkaidő és a pihenőidő, valamint a magán- és a szakmai szféra. Miközben elérhető közelségben van a világ, a dolgozó saját otthonában egyben nehezebben is tud elszakadni ettől a világtól. Bizonyos mobil alkalmazottak nehezen tudnak ellenállni a digitális világ folyamatos hívásának. Ugyanígy, miközben az okostelefonok lehetőséget kínálnak arra, hogy a munkavállaló bárkit bármely pillanatban elérjen, egyben azt a kötelezettség-érzetet is kelthetik benne, hogy minden pillanatban vagy legalábbis minél gyorsabban elérhetőnek kell lennie. Ebben a kontextusban beszélünk „az új technológiákkal kapcsolatos szorongásról” (McFedries, 2003) vagy éppen „technostresszről”. A digitális nomádok átlagosan több órát dolgoznak, és gyakrabban dolgoznak vasárnap és este, mint a többi munkavállaló. Beszámolóik szerint az átlagosnál többször kell dolgozniuk szabadidejükben is. Minden tizedik digitális nomád gyakorlatilag mindennap dolgozik, hogy teljesíteni tudja a munkája követelményeit. A technológiai innovációk nemcsak a terhelés, különösen a mentális terhelés erősödéséhez vezetnek, hanem a pihenési lehetőségek beszűkülését is eredményezik. Ahhoz ugyanis, hogy az ember megfelelően kipihenje magát, alapvető fontosságú, hogy fizikailag és pszichológiailag is képes legyen kikapcsolni.

Technostressz

A mindenütt jelenvaló technostressz létezése egy lövészárokban lévő katona helyzetével rokonítható, aki még olyankor is folyamatosan stresszel, ha nem ő van őrségben (Hung, Chang & Lin, 2011). Az új technológiákra kétségbevonhatatlanul úgy is tekinthetünk, mint amik a modern munkavállaló rendelkezésére bocsátott eszközök tárházát gazdagítják, hiszen mindenhol és minden pillanatban elérhető információk állnak rendelkezésre, könnyebb a kommunikáció a kollégákkal és az ügyfelekkel. Az érem másik oldala a munkához kötődő pszichoszociális terhelés növekedése, amikor mindazok a lehetőségek, amelyeket az új technológiák kínálnak a munkavállalónak, a főnök, a kollégák vagy az ügyfelek elvárásai formájában ránehezedő nyomássá vagy éppenséggel egyéni, a technofüggőség formájában érzett nyomássá változnak. A témában közölt egyik első publikáció a következőképpen határozza meg a technostresszt: mindaz a negatív hatás, amit a technológia közvetlenül vagy közvetetten a magatartásra, a véleményalkotásra, a viselkedésre vagy fizikálisan az emberi szervezetre gyakorol (Weil & Rosen, 1997). A különböző tanulmányok szerzői általánosságban egyetértenek abban, hogy a technostressz felerősíti a munka közbeni stresszt.

Technológiai inváziónak nevezzük, hogy a technológia mind inkább rátelepszik a dolgozóra, a pihenés pillanatai pedig szüntelenül csökkennek. Példaként említhetjük a számítógépre vagy az okostelefonra szakadatlanul érkező e-mailek miatti újabb és újabb munkamegszakítást. Mindez nemcsak a munkavállaló által végzett munka minőségének romlásához vezet, hanem emellett még – a pihenőidő periódusainak lerövidülése folytán – a túlhajszoltság veszélye is leselkedik a dolgozóra. Az említett okok között nemcsak a technológiai túlterheltség szerepel, hanem a munka intenzitásának általános növekedése is. Az új technológiák fokozzák a munka közben érzett nyomást, a pihenésre, feltöltődésre való lehetőség pedig ritkábbá válik, mert a technológia egyre inkább rátelepszik a használójára. A technostressz ezen a ponton már nem elhanyagolható kockázatot jelent, következményei ugyanis a krónikus fáradtság, fásultság, izomfeszültség és egyéb fizikai fájdalmak, koncentrációs zavarok, kedélyzavarok és kiégés (Derks & Bakker, 2014). Információs túlterheltség esetén neurológiai következmények is előfordulhatnak, például a munkavállalóknak egyre nagyobb nehézséget okoz az önszervezés, a prioritások felállítása és az idejükkel való gazdálkodás. A mobiltelefonok intenzív használatából eredő technofüggőségnek is komoly hatása lehet az egészségre (Billieux, 2012). Az efféle függőséget a következők jellemzik: kényszeres használat; a mobilozás abbahagyásának nehézsége, még ha kártékony hatása nyilvánvaló is; elvonási tünetek a krónikus használat abbahagyása után; növekvő intolerancia; visszaesés nagy kockázata (James, 2012). Egy felmérésből, ami 1000 olyan egyetemista körében készült, akik beleegyeztek, hogy mobiltelefon nélkül töltsenek egy napot, és naplószerűen feljegyezzék az eközben tapasztaltakat, megállapíthatóvá vált, hogy a médiafüggőség ezeknél az egyetemistáknál számos közös pontot mutatott a valóságos fizikai függéssel, a depressziót és az elvonási tüneteket is beleértve.

Munka és a magánélet

A home office bizonyos esetekben a munka és a magánélet könnyebb összeegyeztetését teszi lehetővé (ez a nomád munkavégzés egyik állítólagos előnye), de ez alapvetően azokra a munkavállalókra nézve igaz, akik nem dolgoznak szélsőségesen sok munkaórában (Axtell, 2011). A vezető beosztásban dolgozók például a folyamatos elérhetőség kötelezettségéből fakadóan (gyakran ők érzik ezt kötelezettségnek) nehezebben tudják megtartani a munka és a magánélet közti határt. Ugyanez állapítható meg azokról a dolgozókról is, akiket arra ösztökélnek, hogy rendszeresen álljanak kapcsolatban az ügyfelekkel. A szakmai életnek a magánéleten való eluralkodása korlátozza annak a lehetőségét, hogy a munkavállaló kipihenje magát, regenerálódjon. A folyamatos elérhetőség kötelezettsége így olyan érzést kelthet a munkavállalóban, hogy megállás nélkül dolgozik. Ráadásul az, hogy bárhol és bármikor végezheti a munkáját, meggátolhatja, hogy mentálisan kikapcsoljon és megfelelően kipihenje magát.