A távmunka alkalmazása mind a munkavállaló, mind a munkaadó számára egyaránt önkéntes jellegű. A távmunkavégzés feltételeit a munkavállaló eredeti munkaköri leírásában is meg lehet jelölni, de önkéntes alapon később is választható konstrukció. Mindkét esetben a munkaadó látja el a távmunkavállalót a szükséges írásos információval a 91/533/EGK irányelv – illetve az azt átültető nemzeti jogszabályok[4] – alapján, beleértve a hatályos kollektív szerződésekről szóló információt és az elvégzendő munka, stb. leírását is. Amennyiben a távmunka nem része az eredeti munkaköri leírásnak, és a munkaadó ajánlatot tesz a távmunkára, azt a munkavállaló elfogadhatja vagy visszautasíthatja. Ha a munkavállaló fejezi ki abbeli szándékát, hogy távmunka keretei között dolgozzon, a munkaadó elfogadhatja vagy visszautasíthatja e szándékot. A távmunka végzés a munkavállaló munkajogi státuszát nem változtatja meg. A távmunkának a munkavállaló általi visszautasítása önmagában nem lehet oka annak, hogy a munkaadó az adott munkavállaló munkaviszonyát megszüntesse, vagy annak feltételeit megváltoztassa. A foglalkoztatás feltételeinek tekintetében a távmunkavállalókra ugyanazok a törvényben (és kollektív szerződésben) biztosított jogok vonatkoznak, mint a hagyományos munkaköröket betöltő, a munkaadó telephelyén foglalkoztatott munkavállalókra. A távmunka sajátosságai miatt azonban szükségessé válhatnak kiegészítő kollektív és/vagy egyéni megállapodások. A munkaadó felelős a távmunkavállaló által (munkakörében) használt és feldolgozott adatok védelmének biztosításáért. A munkaadónak tájékoztatnia kell a munkavállalót az adatvédelemmel kapcsolatos vállalati/intézményi szabályzatról. A munkaadónak tiszteletben kell tartania a távmunkavállaló magánéletét. Amennyiben a munkaadó a távmunkás jelenlétét online vizuális eszközökkel kívánja ellenőrizni, úgy az intézkedésnek összhangban kell állnia a képernyő előtt végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről szóló 90/270/EGK irányelv – illetve az azt átültető nemzeti jogszabályok – rendelkezéseivel. A munkaadó felelős a rendszeres távmunka végzéséhez szükséges eszközök biztosításáért, üzembe helyezéséért és karbantartásáért, hacsak a távmunkavállaló nem a saját eszközeit használja. A munkaszerződésben lehetőség van annak szabályozására – ha a távmunkát rendszeresen végzik –, hogy a munkaadó ellentételezze, vagy fedezze a munkavégzéssel, így különösen az adattovábbítással/kommunikációval felmerülő költségeket. A munkaadó megfelelő színvonalú technikai háttérszolgáltatást biztosít a munkavállalónak. A munkavállaló által használt eszközökben vagy adatokban keletkezett esetleges veszteség vagy kár költsége a nemzeti törvények és a kollektív szerződések szerint a munkaadót terhelik. A távmunkavállaló megfelelően karbantartja a számára biztosított eszközöket, és segítségükkel az Internetről nem gyűjt, és azon nem terjeszt jogellenes anyagokat. A távmunkavállalóknak a munkavállaló telephelyén dolgozó munkavállalókkal azonos jogosultságaik vannak.

A távmunka alapvetően a munkaszervezés modern, költségtakarékos formája. A magyar jogrendszerben konkrét szabályozást a munka törvénykönyvének 196–197. §-a[7] tartalmaz a távmunkáról. Távmunkát végezni azonban megbízásos jogviszonyban, vagy vállalkozóként is lehet. Lényeges, hogy a munkavégzés a jogszabályoknak megfelelően, átlátható, ellenőrizhető (szerződéses) keretek között történjen. Nem nevezhető távmunkának, de még vállalkozói tevékenységnek sem, a különböző informatikai támogatással végzett hálózatépítésre, a jogszabályokba ütkötő „spam” levelek küldésére, vagy az úgynevezett „klikkelésre” irányuló tevékenység. A távmunka nem speciális tevékenység, és nem foglalkozás. Távoli helyről munkakörök, pozíciók tölthetőek be, – ezek azonban minden esetben konkrét szaktudást, munkatapasztalatot, ismeretet feltételeznek. Hagyományosan távmunkában, illetve távoli helyről végezhető tevékenység a programozás, az adatbázis-feltöltés, a honlapkészítés, az adminisztrátori, leírói, fordítói tevékenység. A távoli helyről történő munkavégzés lehetősége azonban a gazdaság egyre több ágában van jelen: kutatók, tervezők, mérnökök, statisztikusok, elemzők, tervező mérnökök végzik napi munkájukat egyre gyakrabban a cég, intézmény székhelyétől fizikailag távol eső helyről. Napjainkban egyre jelentősebb szerepet töltenek be a különböző távfelügyeleti, vagy tanácsadói tevékenységek. Válsághelyzetek és katasztrófa körülmények kezelésére, az állam és az intézményrendszer működésének fenntartására egyre gyakrabban alkalmazzák a távoli helyről történő munkaszervezést a közszférában is.

A távmunka-végzés színtere lehet:

• otthoni munkahely
• közösségi munkahely
• mobil munkahely

Tilos

Tilos bármely akadályt gördíteni a munkavállalói képviselővel való kommunikáció útjába. Azonos feltételek vonatkoznak rájuk a munkavállalói érdekképviseleti szervek választásaiban való részvétel, és az e választásokon való megválaszthatóság, illetve érdekképviselet igénybevétele kapcsán. A távmunkavállalók is beleszámolandók a munkavállalói érdekképviselettel rendelkező testületek céljaira történő küszöbértékek meghatározásába az európai és nemzeti törvények, kollektív szerződések, illetve a vonatkozó gyakorlat alapján. Az a szervezet, melyhez a távmunkavállaló kollektív jogainak érvényesítése céljából tartozik, a munkaviszony kezdetekor határozandó meg. A munkavállalói képviselőket a távmunka rendszerének bevezetésekor tájékoztatni kell, és velük konzultálni kell az európai és nemzeti törvények, kollektív szerződések, illetve a vonatkozó gyakorlat alapján. A távmunkavállalóknak a munkaadó telephelyén hozzájuk hasonló munkavállalókkal azonos képzési és szakmai előmeneteli lehetőségeket kell biztosítani, és munkájukra ezen munkavállalókkal azonos értékelési rendszer vonatkozik. A távmunkavállalóknak megfelelő képzést kell biztosítani, mely az általuk használt eszközök alkalmazására és a munkaszervezés ezen formájának sajátosságaira irányul. A távmunkavállaló elöljárójának és közvetlen munkatársainak is lehet szüksége képzésre ezen munkaformával és annak irányításával kapcsolatban.